Ez a kedd esti alkalom is egy hagyományos bibliaórának indult, amíg nem jött az ötlet, hogy néha térjünk el a szokásostól, gondoljunk nagyot! Talán akkor még nem is sejtettük, együtt mire vagyunk képesek...
            Ahogy a Tiszteletes Úr, Attila is kifejtette, Jézus sokszor vacsorázott a tanítványaival, szívesen ment el bármilyen vendégségbe, szeretett társaságban ünnepelni. Ennek a mintájára változtatta a vezetőség egy hétköznapi vacsoránkat ünneppé, és meghívást kapott Ő is!

   
            Az ételkészítést magunk között osztottuk fel, mindegyik folyosó elvállalta az egyik finomságot. A biztosított alapanyagokból nekiláttunk főzni, felosztottuk a munkát, együtt dolgoztunk, ami alatt sokat kacagtunk. A képkészítés sem maradt el.

   

            Miután a frissen készült étel illata átjárta a folyosót, mi is elkezdtünk készülődni. Nem tudjuk, hogy ez a fiúknál hogyan zajlott, de nálunk, a lányoknál a megfelelő ruha kiválasztása egy külön rituálé volt, mivel tudtuk, nem akármilyen vacsora lesz ez.

            Belépve a terembe meglepődtünk a gyönyörű terített asztal, a rajta elhelyezett „menüsor”, a kreatív őszi díszek, a gyertyafények látványától, és a halk zene csak fokozta a különleges hangulatot.

   
            A vacsora köszöntéssel kezdődött, majd a kenyér megtörésével folytatódott (utalva az Úrvacsorára), ezt követően jóízűen elfogyasztottuk az ételeket. A következő mozzanat a Bibliaolvasás volt, Lukács evangéliumából hallhattuk az igét, amit az asztali beszélgetés során közösen értelmeztünk. Elgondolkodtunk, hogy mi mindent ott tudnánk-e hagyni Jézus felszólítására: „Kövess engem!”.  Azt is hallhattuk, hogy Jézus a bűnösöket hívja megtérésére, nem az igazakat. Az asztali beszéd során a Tiszteletes Úr megosztotta mély gondolatait, érdekes dolgokra vezetett rá, lelkileg megérintett minket. Ezután együtt imádkoztunk, elfogyasztottuk a desszertet, és áldással zártuk a Mennyei vacsoránkat.

                    

            Az est további részében egy pohár bor mellett beszélgettünk, és a teraszról csodáltuk a várost.
            Köszönjük ezt az emlékezetes estét a vezetőségnek és a gondnok házaspárnak.
            Ez a vacsora fényt hozott a hetünkbe, hálásak vagyunk érte!

           Péter Anita, Varga Andrea